"A ciprusok néha lándzsaszerű csúcsai azt jelzik, hogy a festő akár a végsőkig elszánt harcra is képes. A fokozatosan elkeskenyedő, lándzsaszerű ág és a lombvégződések a nagyfokú energiakoncentráltság jelei, ami vagy szikraszerű kisüléssel oldódik, vagy állandó szenvedélyes izzás formájában huny ki.
Fenyegetően kavarognak az éjszaka fényei a völgyben meghúzódó falvacska fölött, de az is lehetséges, hogy még elhárítható a kozmikus vihar. Az égbolton expresszív hatással világító csillagok, fények is feltűnnek, a házak ablakaiból áradó meleg, sárga fény biztonságot sugároz.
A ciprusok lombozata a törzsnek körülbelül tíz- tizenkétszerese. Az ég felé törő, erőteljesen vertikális irányultságú ecsetvonásokkal felvázolt, nagy hőfokon izzó, lángszerűen megjelenített lombozat az extatikus érzés kifejezése. Mindez nagyfokú tudatosságra, célorientáltságra, amibíciózusságra és hipomán felhangoltságra utal. Olyan emberre, aki egyéb irányú igényeit, vágyait, érzéseit, lényegében egész életét képes alárendelni célja megvalósításának. Az, hogy egyszerre tűnik fel az égen a lemenő nap, a hold és az esthajnalcsillag, valamint hogy az ég alja még áttetszően világoskék, de a sötétkék éjszaka távolabb a kép felső sarkaiban megállíthatatlanul közeleg, érzékelteti, hogy a transzcendentális élmény még nem uralja el, sem körülölelően, sem fenyegetően a nappal valóságát. Ilyenkor, nyárestéken van még egy rövidke pillanat, amikor közeleg az éj, de ennek ellenére világos az ég - ez az a pillanat, amelyet a festő megörökített, amivel azt az érzést kelti, hogy a kép szereplői otthon vannak, helyük van ebben a világban."

Dr. Simkó Alfréd PhD, Prof. Dr. Hans Georg Zapotoczky, pszichiáterek